Karomba zártalak és eggyé váltunk.
~ Ich habe dich in meinen Arm geschlossen, und wir wurden Eins.
Csókod felélesztette a belső szörnyemet, ami elevenen felfalt.
~ Dein Kuss hat mein inneres Ungeheuer aufgeweckt, was mich lebendig aufgefressen hat.
Gondolataim zavaros hullámai összefolynak feletted.
~ Die sturme Wellen meiner Gedanken brausen über dir.
Te még léteztél. És akkor csak a Mi létezett.
~ Du bist noch gewesen. Und dann ist nur Wir gewesen.
Eldobtam a Veled járó boldogságot.
~ Ich habe das Glück geworfen, das du mir gegeben hast.
A körmöm alatt folyt a véred, mikor egymáséi voltunk. Mikor elmentél, melletted állva néztem, ahogy felfalnak. Kicsit bánom, hogy nem értem hozzád utoljára.
~ Dein Blut hat unter meinem Nagel geflossen, wenn wir miteinander waren. Wenn du weggegangen bist, stand ich nur neben dir und habe zugeguckt, wie sie dich auffressen. Ich bereue ein bisschen, dass ich dich für letztemal nicht berührt habe.
Szeretni és szeretve lenni jobb a bosszúnál. De ezt mi, bűnösök később vesszük észre. Mikor már túl késő, és akit szerettünk, már eltaszítottuk.
~ Jemanden zu lieben, und geliebt zu sein ist besser, als die Rache. Aber wir, die Missetäter sehen nur dann, wenn es zu spät ist. Wenn die, die wir sehr geliebt haben, schon weggestoßen haben.
Meggyötört lélekkel képtelen vagy mosolyogni. Neki mégis sikerült felvidítania.
~ Mit einem verqäulten Geist kannst du nicht lächeln. Aber sie hat es geschafft, mich dazuzubringen.
Megláttam, és tudtam, hogy kell nekem. Utat tör előttem a boldogságba és magával ragad egy szebb jövő reményében.
~ Ich habe sie angeguckt, und ich wusste, ich brauche sie. Sie bricht einen Weg ins Glück, und nimmt mich mit, in der Hoffnung einer schönen Zukunft.
