2012. szeptember 20., csütörtök

Esti merengés

Most tettem be az utolsó kanál cukrot a citromos teámba. Kevergetem; még forró. A felfelé szálló meleg göz, mint szürkés kunyhó a sürü ködben, fokozatosan tünik el. A pár hete szült félelmeimet jutattja eszembe; szertefoszlik a levegöben. Már-már kicsit megborzongok a karmokra hasonlító apró füst láttán.
Öngyújtóért nyúlok, magamra tekerem a pokrócomat és elindulok az erkély felé, a csésze forró teával a kezemben.
Most itt ülök kint és gondolok. Már leszállt az éj, az idö is hüvös lett, a vékony Hold elöttem világít. A csillagokat bámulom, keresem Cassiopeiat. Csak egy csillagkép, mégis megnyugtat. Eszembe juttatja a szép dolgokat, amik velem történtek, hisz ö sokszor ott volt. A nyár jut eszembe, ismét Ö rá gondolok. Eszembe jut a hangja, a mosolya, az utolsó, töle kapott csókot is felevenítem. Hirtelen hevesebben kezd verni a szívem, mégis nyugodtnak érzem magam, mert tudom, hogy Ö van nekem. A nyelvem megégetö forró tea szól rám, hogy rugaszkodjak vissza a Földre. Pedig annyira tetszik abban, az általunk alkotott másik világban.
Hideg szél fúj át az engem ölelö pokrócon, kicsit szorosabbra húzom, majd meggyújtok három gyertyát, amik a melletten lévö asztalon állnak. Most már nem csak a Hold és a csillagok világítanak, a gyertyák is óvnak a mindent beborító sötétségtöl. Mint tündérek, táncolnak a lángok a lágy szellö fúvásától. A szél kicsit elörekotorja a hajam, a rövidebb fürtjeim keresztezik elöl az arcom, érzem, ahogy gyengéden csiklandozzák az állam.
Hirtelen, csak egy pillanatra feltámad a szél, kialszanak a gyertyák, megzörren a redöny. Óvó jelként veszem, talán be kéne lassan mennem. Terveim szerint veszek egy forró fürdöt, kicsit megint belemerülök az aktuálisan olvasott könyvembe -egy koros John Dickson Carr példányba-, aztán várom, hogy hazaérjen.
Kissé elfintorodom, mikor a holnapra gondolok. Az vigasztal, hogy a holnap reggelt másfél óra zenéléssel kezdhetem. Aztán hogy folytatódik utána? Az csak rajtam múlik.
Most elöször, de jó éjszakát kívánok mindenkinek, aki még ezen az estén olvassa ezt. :)